#Mert nőnek lenni jó

[drakvuf]

Házasság első látásra II/31: Prolik közt

Vége a vacsorának. Mindenki hazafele baktat.

Maric��ék arról beszélgetnek, hogy milyen nehéz lesz a döntés.

A nő azt mondja, hogy nekik, a két doktornak, különösen nehéz választani, hogy a szívükkel vagy az eszükkel gondolkodjanak. Nekünk még hozzáteszi, hogy az a döntés áll előttük, hogy igen vagy nem. Hát geci, ehhez tényleg "doktornak" kell lenni. De rühellem a jogászokat, bassza meg. Könyvelő Reni otthon felkérdezi a fasziját, hogy hogy van az, hogy neki engedélyt kell kérnie egy öleléshez, Orsi meg puszit kap köszönéskor.

Geri letudja annyival, hogy a nő a saját főztjét eszi éppen. Gyönyörű. Reni viszont nem fogadja ezt el és szerinte a férjének túl kéne végre lendülnie azon az időszakon, amikor megszállta az ördög. A férfi emlékezteti, hogy megalázta, amikor azt mondta mindeki előtt, hogy taszítja. Reni kurvára nem akarja ezt se elfogadni, ami érthetően offolja faszikámat.

Geri biztosítja, hogy nem elégtételt vesz és reméli, hogy ez a fordított szitu beláttatja a feleségével milyen faszul viselkedett az elején vele. Reni elmondja, hogy ő érti, hogy tré volt és megalázta a faszit, de hát mit tud csinálni? Ő csak egy chill görl.

Pultos Reni és Brumi az utolsó perceket töltik együtt a döntés előtt. Nosztalgiáznak az albumuk felett és arról beszélgetnek mi lesz velük.

Peti szerint a távolság nem leküzdhetetlen. A nő nagyon sok jó dolgot lát a férfiben és éppen ezért bizonytalan abban, hogy kell-e az neki, ha nem lesz mindig mellette. Mielőtt szétköltöznek a nő meglepetéssel készült a férjének, mert mint kiderül, ma van a szülinapja. Kizavarja a faszit, hogy elő tudja készíteni.

Brumi nagyon izgatott és nekünk megsúgja, hogy reméli beöltözik valami szexi cuccba a felesége. Hát nem. Reni vett egy szülinapi tortát, de a gyertyát az istenért nem tudja stabilan feltenni. Körülbelül öt percig szerencsétlenkedik, mire elfogadható állapotba kerül és meg tudja gyújtani. Ez a mókás jelenet egyértelműen a Midsommarból lett átemelve. Brumi nagyon értékeli a felesége kedvességét.

Ajánlom, hogy jól döntsél! - fenyegeti meg Reni a férjét mielőtt elhagyják a közös albérletet. A következő jelenetben Brumi már Pakson van és Bredi barátjával beszéli meg, hogyan tovább. Az esze Renihez húzza, de a szíve még mindig Mikihez.

Peti aggódik, hogy a felesége nem viseli majd el, hogy nem lehet mindig mellette. A barátja szerint a nőnek el kell fogadnia, hogy van itt egy élete, amiből nem tud egyből kiszakadni. Brumi nekünk elmondja, hogy ő nem rángatná a nőt Paksra és megérti, hogy ha nem akar távkapcsolatot.

Ezután Peti elmeséli a haverjának, hogy a felesége folyamatos visszaigazolásokra vágyik és ha nem kap, akkor balhéka van. Ráadásul elég vehemens is és ezeket nem tudja, hogyan kezeli majd. A barátja szerint semmi se fekete és fehér. Ezt meg kell beszélniük. Olyan bölcsek ezek az emberek bassza meg. Sok a pro, sok a kontra - közli velünk a végén Brumi.

Reni a nagyiéknál van, akik már láthatóan gecire unják a műsort.

A nő megosztja velük, hogy a távolság miatt még mindig bizonytalan. Papa szerint, ha szeretik egymást, akkor több dolgot kell vállalniuk a másikért. Milyen bölcs ő is. Aztán a nagyszülők elmondják, hogy nagyon kedvelik Petit, szóval ne bassza el. Reni amiatt is neheztel a faszijára, mert szerinte nem olyan mélységekben éli meg az érzelmeit, mint ő. Nagyi rászól, hogy ne retardkodjon már, még csak pár hete ismerik egymást.

A lány erre hetyetyézik egy sort arról, hogy ez a kis idő is milyen intenzív volt. Miután vége a tanácsadásnak mindketten egy-egy levelet kapnak a szakértőktől.

Reninek azt írják, hogy jól kezelte, hogy a faszija introvertált, illetve sokat javult az önbecsülése és ha ezeket tartja minden fasza lesz.

Bruminak meg azt, hogy sokat fejlődött a kommunikációja, figyelembe veszi a felesége érzéseit és szerintük a távolság sem lesz akadály a párnak.

A döntés előtt még egy-egy személyes terápiával húzzák az időt. Brumi azt mondja úgy izgul, mint az esküvőjük napján. Még mindig a távolságon görcsöl. Nem akarja elveszíteni az eddigi életét, de azt a szeretetgombócot se, aki a felesége. Reni nagyon izgatottan kelt, viszont ahogy ideért már megnyugodott. Még mindig nem hisz a távkapcsolatban és totál kivan, amióta szétköltöztek.

Aztán slow-motionben elindulnak a helyszínre és közben egy-egy monológot adnak elő, ahol újra elmondják, amit eddig már legalább háromszor. Amikor 10 perc séta után végre találkoznak nagyon örülnek egymásnak. Peti azt mondja neki jót tett, hogy kicsit távol voltak, mert újra vágyott arra, hogy lássa a feleségét. Reni megjegyzi, hogy a távolság el is tudja távolítani egymástól az embereket.

Mindketten egy-egy levelet írtak a másiknak. A nő kezdi a felolvasást. Bevallja, hogy nagyon félt az esküvő napján és megijedt a faszitól, amikor meglátta, hogy alacsony. Aztán eszébe jutott, hogy kis ember nagy bottal jár és eldöntötte, hogy igent fog mondani. A nászút fasza volt. Szereti, hogy a férfi tud vele sírni és nevetni is. Jó volt az együttélés is, már-már giccsesen tökéletes. Békében éltek együtt, de minden megváltozott, amikor a Tűz népe támadást indított.

Borzalmasnak élte meg, ahogy elbeszéltek egymás mellett veszekedés közben. Azt is, amikor nem volt hajlandó figyelembe venni az érzéseit. Aztán megenyhült, amikor a kutyája elfogadta a férfit. Továbbra sem hisz a távkapcsolatban és szeretné, ha megígérné, hogy megoldja, mert nem csak ő, de a családja is nagyon megszerette.

Végül bejelenti, hogy továbbra is szeretné, ha ő lenne a férje. Brumi megöleli és nekünk elmondja, hogy tiszteli és becsüli a nőt, amiért ezt felvállalta azelőtt, hogy megtudta volna az ő döntését. Peti levele következik. Félt az esküvőn, hogy ronda lesz a felesége, de szerencsére nem így lett. Bár neki a testiség a szeretet nyelve, a nőnek meg a verbális kommunikáció, megoldották. Az elmúlt hetekben férj és feleséggé váltak és bár voltak viták, de az lett volna a baj, ha nincsenek.

Egyetlen gátat a távolság szab közéjük. Még mindig nem tudja mi lenne a legjobb, mert ragaszkodik a paksi életéhez, a nő meg a pestihez. Feszülten néznek egymásra a szerelmesek és természetesen Brumi döntését csak a következő részben hallhatjuk.

Fú, brutál módon elhúzták ezt a részt. Fájdalmas volt minden perce. Nem érdemeltek meg.

[angelofghetto]

megmagyarázhatatlan válaszok

Van egy másik műfaj, mikor kérünk jelet. Jelet az ember legtöbbször a gödör alján kér, mikor már végletesen fáradt vagy elkeseredett, vagy mikor döntésképtelen. És a jelek jönnek, ha figyelünk.

Mondok példát.

1. Állati ronda válásom volt, egy alkesztől váltam, aki valamikor egy eszméletlen jó pali volt, de a piától teljesen kifordult magából. Akkor már régen a hasonló érdeklődésű macájánál lakott, csak zaklatni járt haza hozzánk, vagy mikor a barátnője kidobta, mert olyan részeg volt, hogy nem talált be az ajtón, hozzánk járt kialudni a mámorát. És a magyar bíróságok ehhez évekig asszisztáltak, nem érdekelt senkit, hogy a gyerekek mit élnek át eközben, hogy szörnyfogó csapdákat építettek a lakásban, mint a gumimacik, ha Apa JÖN, akkor ne kiszolgáltatottan, álmukban lepje meg őket. De ez egy nagyon másik történet.

Akkoriban a lakásért ment a harc. Nem mondom el a részleteket, a fenyegetéseket, a fröccsön vett hamis tanúkat. A bírók nem hülyék, csak végtelenül lassan és kimérten őrölnek a jog malomkerekei.

Nagyon úgy nézett ki, hogy utcára kerülünk a gyerekekkel. A lehetőségeket latolgattam, hogy akkor velünk mi lesz. Jelet kértem az univerzumtól. Pár nap múlva egy este anyám felhívott telefonon, alig hallható, elfúló, síri hangon, hogy ő most bevonul a kórházba, mert nagyon súlyos tüdőgyulladása van, és hogy szeret bennünket. Alig tettük le a telefont, hívott a tesóm, és együtt sírtunk a telefonba, hogy muter meg fog halni. Akkor lefektettem a gyerekeket, behúzódtam egy csendes sarokba teljesen letaglózva. Ha muter meghal, akkor vissza kell költöznöm faterhoz, és vezetnem a háztartását, mert ő még abban a világban nőtt fel, amit az akkori idegen nyelv tankönyvek illusztráltak: anya főz, apa olvas, a gyerek játszik. Várjunk csak! Visszaköltözni? Vagyis lesz hová mennem? És az én drága mamikám, aki felvállalta a jelküldő boszi szerepet, másnap vidáman telefonált, hogy tök jól van, és küldik haza.

2. A házasságom utolsó éveiben történt (akkor még nem tudtam, hogy az utolsók). Gyermekeim apja már sűrűbben járt kocsmába mint dolgozni. Akkor már vállalkozó volt, de még nem indult be rendesen, gyakorlatilag az én gyesemből éltünk, meg amit még össze tudtam fusizni, mikor a gyerekek aludtak. Lakott egy srác a környéken, akivel egy sörözőbe jártak a meló utáni pofa sörre (csak emberem utána végiglátogatta az összes többit is), és gyakran vitte magával a srácot segédmunkákra. Meló előtt általában a mi konyhánk volt a gyülekezőhely, ahol órákig kellett várni a "ház urára" a megbeszélthez képest, mire méltóztatott megérkezni. Sokat beszélgettünk várakozás közben. Főztem kávét, teát, papit a legkisebb gyerkőcnek. Panaszkodott a sok meddő holtidőre. Egyetértettem vele, és elpanaszoltam, hogy még a Ligetbe sem hajlandó kijönni velünk sétálni. Kimegyek én veletek - mondta a srác. És lőn. Közben úgy nézett rám, ahogy istennőkre szokás, és én már nem hogy nőnek, de már emberi lénynek sem éreztem magam a házasságomban, de hát a gyerekek ugye, meg minden. Azt mondta nekem, nagyon szeretne minél többet a közelemben lenni, azt sem bánná, ha két férjem lenne, ha ő a másik. Nem bátorítottam, de persze jólesett. Mint később megtudtam, akkor már rég nyitott házasságban éltünk. Mondtam az emberemnek, hogy nekem ez a fiú most kell, és kész. Nem tiltakozott, sőt "véletlenül" neki is épp került valakije.

Ettől a fiútól kaptam életem legfantasztikusabb csókját, mikor vége lett. A konyhában épp főzelékkel etettem a kicsit, a szobában a rokonság csapott valami nagy ramazúrit (talán szülinap volt, vagy mi). Csöndben bekopogott a gangra nyíló konyhaablakon. Beengedtem, és ott álltam, egyik kezemben a bébi, másikban a főzelékes tálka, és ő finoman szájon csókolt, de abban minden benne volt: rajongás, tisztelet, bánat, szerelem, búcsú. Aztán szó nélkül távozott.

De hogy jön ez a jelekhez? Akkor költöztünk az új lakásba, segített cipekedni, felhordani a bútorokat, de a hallnál beljebb nem jött. Aztán növesztett magának egy agydaganatot, és 28 évesen váratlanul meghalt. Akkoriban a hall volt (kis túlzással) nappalinak berendezve fotelokkal, kisasztallal, tévével. Fura dolgokat kezdtem észrevenni. Magától átkapcsolgató tévécsatornákat, korábban nem tapasztalt hirtelen támadó hideg fuvallatokat, és amitől kiakadtam: egy ceruza elindult az asztalon egy irányba úgy 5-6 centit, aztán vissza. Erre nem volt épkézláb magyarázatom. A gyerekek amúgy soha nem féltek a sötétben, de azokban a napokban nem akartak egyedül kimenni a WC-re, vagyis átvágni a hallon. Érdekes volt.

Akkoriban sokat beszélgettem egy nővel, aki olyan helyen dolgozott egy kórházban, ahol sokan meghalnak. Valami olyasmit mesélt, hogy a haldokló lelkek szeretnek az élőkbe kapaszkodni, amíg el nem fogadják, hogy halottak. (Hittem is, meg nem is.) Erre az a válasz, hogy el kell magyarázni nekik, hogy át kell kelniük, mert egy sokkal jobb helyen várnak rájuk. Gondolom, páraknak itt lesz túl sok a történet, nekem is az volt :) De mi tud történni? Kipróbálom. A következő hideg fuvallatnál elkezdtem beszélni a "semmihez": "Sajnálom, hogy nem mentem el a temetésedre, de nem gondoltam, hogy nekem ott helyem van. Sajnálom a betegségedet, meg hogy ilyen hamar véget ért az életed. Ha valamit szeretnél mondani nekem, gyere vissza az álmomba". És hiszitek vagy nem, néhány napra rá volt egy álmom, amiben egy hivatalban az ügyintézőnek be kellett diktálni az adataimat, a férjem adatait, és a másik férjem adatait is. Hát ezt üzente nekem ez a drága lélek, és aztán örökre eltűnt.

[csacskamacskamocska]

Miért is kínos a nőnap

Szerintem rém kínos. Kínos, mert ki van emelve valami, amit nem pontosan tudok, hogy mi. Az hogy női nemi szerveim vannak? Vagy, hogy képes vagyok szülni? Mit ünneplünk azon, hogy nő vagyok? Jönnek a férfiak, virágot adnak meg csokit. Mosolyogni kell meg értékelni a gesztust. Miközben nem igazán tudom mit mondhatnék egy kollégának vagy egy idegen férfinak aki találomra szegfűket vagy tulipánokat osztogat az Aldiban. Persze, értékeljem a gesztust. Kedves utasunk, ma virágot adunk amiért velünk utazott... ez lenne az utasnap. És arra gondolnának közben az emberek, hogy amúgy van választásunk? Tudunk mást tenni, ha e akarunk jutni A-ból B-be? És hülyén éreznék magukat, azon morfondírozva, hogy inkább utazhattak volna ingyen, de inkább ne is lenne az egész, mert amúgy a jármű koszos és büdös és cammog a dugóban. Nőnap... ha nem kapsz virágot az a baj. Nincs senkid és/vagy öreg vagy és/vagy nem sikerült senkit kellően megfélemlítően nevelned ahhoz, hogy ne feledkezzen el nőnapon (meg anyáknapján, név s születésnapon) felköszönteni. Lúzer vagy, bocs. Elmondom, hogy akkor is kínosnak éreztem, amikor volt pasim. Hozott egy szál virágot, beleraktam a vázába, és letudta ő is, én is. Aztán jót dugtunk, mint bármikor máskor, ebben se volt semmi. Ha hozott volna egy orbitális csokrot, akkor legalább a pazarlásban éreztem volna valami extra rajongást. Ha jól belegondolok, még a férjem volt, aki egész jól csinálta ezt a nőnapozást. Hozott valami teljesen nem virágot, amit szeretek, és olyan kedves örömmel adta át, ami inkább volt testvéri, haveri, mint férfias. Na, ezért is váltunk el. Szorongok a nőnaptól, ez a helyzet. Szorongok attól, hogy ha nincs elvárásom a nőnappal kapcsolatban, akkor saját magamat döntök úgy, hogy nem vagyok nő, engem nem kell tisztelni, nem kell felköszönteni, megvirágozni, megcsokizni, megcsókolni, az egyebekről ne is beszéljünk. Ha meg van elvárásom, akkor egy ölnyi olyan férfi köszönt fel, aki inkább ne nézzen nőnek, mert abból csak kényelmetlenség lenne, és az nem köszönt fel, aki meg jó lenne, ha nőnek nézne, és az meg fáj. Szóval a picsába a nőnappal, a picsába azzal, hogy nem tudok csak úgy örülni egy felköszöntésnek, pedig tudok úgy tenni, mintha örülnék, irtó aranyosan tudok örvendezni, de a háttérben ez van valójában. Nekem csak az az egy kell, a többi nem érdekel minek néz. Akkor tudsz boldog lenni nőnapon, ha minden nap boldog nő vagy. Lehetsz emberként boldog, de ezen a napon hangsúlyt kap, hogy nőként boldog vagy-e. Nesze egy virág! Most jobb?

[ofeofeliaofeliaia]

Tegnap megint atleptem a diszkomfort és a pánik zóna határát, jártam Pesten. Önként.😂 Megnéztem a Torzonborz fellépését az Ellatoban. szerintem vagy 10 éve nem jártam kb a bulinegyedben, jó, lehet 6, de hat az is regen volt. Miriam Fiat akartam látni színpadon. Meglepően sokan voltak, meglepett, hogy meg mindig ennyi embert ismerek. Nagyon örültem, hogy osszefutottunk Kozmaval, akinek eleg sokat köszönhet a budapesti party kultúra, hogy bedobta anno a frankhegyi telket a köztudatba. Nekem o egy idolom abban az értelemben, higy valamit kitalálni és megcsinalni. Aztán hazafele végre megnéztem a Blutorange nevű helyet, és azóta is szeretnek ott lenni, pimpes mint a picsa és kurvajo volt a zene, de sajnos csak egy benezesre futotta tegnap. Visszaerve a diszkomfort zónában a Bemben megálltunk egy italra, aztán maradtunk zárásig és Miriam erőltette a szocializaciot, kabe fulemnel fogva vitt oda a barátaihoz beszelgetni. Hiába kezdtük úgy a bemben, hogy egy fickonak harmadszorra sem tudtam se nevet se a nemzetiségét és ez már kinos volt annyira, hogy a ficko azzal kezdte, hogy tudom hogy semmit se fogok tudni róla, megint, de hat akkor bemutatkozik megint🤦🏻‍♀️ aztán hat végül a galériában kötött ki a csapat és nagyon jó beszélgetések voltak a népzene ujraertelemzesi iranyokrol napjainkban, vagy a multbaragadas jellegzetes tuneteirol. De most jutott az eszembe, hogy mit is akartam megírni a recovery naplomba. Hogy nőnek öltöztem. Ezt az egész sok dolgot női ruhában töltöttem. Teljesen elszoktam már. Kicsit feszengtem a figyelem miatt. Érdekes, hogy többször meglepődtem magamat látva, hogy milyen jól tudok kinézni. És érdekes volt, hogy not láttam a tükörben, nem pedig azt a roncsot, amit az exferjem mellett megszoktam. Nem akarom hibáztatni. O csak próbálta jelezni, hogy neki nem szexi a testem a hizas után. Szar volt évekig hallgatni, igaz. De akkor tudnék őszintén haragudni, ha nekem nem számítana egy potenciális partnernel a korbeparnazottsag mértéke. És van egy tol-ig nálam is. Álszent lennék, ha emiatt koveznem meg a csavot. Érdekes, hogy a heti 4 edzessel sem fogyok, de annak örülök, hogy lett tonus a hasamban, sokkal többször tartom magamtól a hasfalamat, nem feszitem, csak tartom és ez nekem fontos, mert így már inkább husinak, tomorkenek érzem magam és nem balnanak, vagy 8. hónapos kismamának. De ez a testi változás kurvara ráér. Nem része a motivacionak amikor mozgásról van szó. Ha lesz változás, az ilyen bónusz a fejemben. Az motivál, hogy elhatároztam, hogy csinálni akarom és sikerul csinálni is.

[onsieluenkeli]

A zaklatásoknak vajon hány formátuma létezik?

°O°

Hát ain’tudom ti hogy vagytok ezzel, de nekem most nagyon szimpatikus volt az, ahogy Puzsér LEGALÁBB megpróbált megszabadulni a zaklatójától, és kiállt önmaga mellett. Tudom, hogy nem a legideálisabb megoldást választotta, és inkább ő is belement egy hülyeségbe, de valahol értem is... és NAGYON MEGÉRTEM, és tudom mennyire kb@szott frusztráló tud lenni az ismertséggel járó Trollok, manipulátorok, és zaklatók sz@ros ereje.

😔 Őszintén sajnálom hogy oda jut még a nagy megmondó Puzsér is hogy kénytelen szatírikus gúnyiratot írni, miközben biztos hogy ezer és egy fontosabb, és értelmesebb dolga is akadhatna.

Vajon mennyiszer lophatták el már a figyelmét, a fókuszt valami fontos gondolatáról, egy-egy érdemi dologról?

Vajon hányszor tehették tönkre a napját? <- Rohadt sz@r ám, kegyetlen.

Pusztító évekig bírni!

Uh, hát tudnátok, hogy nekem milyen sokszor tanácsolták már azt, hogy engedjem el az olyanokat, ne foglalkozzak velük, nem érnek egyetlen egy másodpercet sem... és egyszer úgyis megunják, békén hagynak, majd lekopnak, jön a karma... - De nem, erre ők képtelenek!

Egy pillanatra én is legszívesebben lopnám, és átirnám a nevet, meg egy-két mondatot benne... és belenyomnám a Péterfiék szemébe azért, hogy🚩 hagyjanak már békén, vagy a🚩 Kurucz Adriennek is mutatnám, aki nélkül milliárdszor jobb a WMN, és akivel gyomorideg az összes rohadt délután, mert mindig betalál valamivel. És 🚩Borbély Alexandrát se hagynám ki, aki színtén... stb...

Miattuk, az olyanok miatt van az hogy mindenki privátban éli az életét, és mégsem veszik a lapot! Az a baj, hogy annyira hozzá is vannak szokva a zaklatásokhoz, a trollkodásokhoz, bármit megtehetnek, hogy egy erősebb ötlet teljesen sokkoló a számukra, és persze még ők állnak fentebb olyankor is.

Most is bármi amivel jönnek felém, szinte sohasem érdekel.

Mentálisan beteg, és tönkrement rosszmájú nőktől. Gyönyörűen lehet látni, hogy mennyire képtelenek egészségesen a saját életükre fókuszálni. Eszébe sem jut a némelyiknek, hogy sokszor egy, két évtized, vagy több is van közöttünk. Most is éppen egy ócska sportújsággal jön az egyik, miközben abszolút nem vagyok sport bzi, és nem érdekel semmilyen újság sem. Nem értem azt sz@rt miért én kapom? Vagy az óvszerrel is jönnek, miközben T 🏳️‍⚧️ vagyok. Szürreális. Vagy a rohadt Papokkal fáraszt egy írói oldal... amikor életemben még a Bibliát sem nyitottam ki. Csupa kavarás és Zaklatás.

❕P-Novák Éva az egyik aki nagyon nem bír békén hagyni. 20.-án, csak mert voltam annyira bunkó, és aljadék, hogy fel mertem köszönteni a Flórát. Egész nap az öreg nő velem szadizott. Ő volt a FelhőCafén, az NTREA, és a saját oldala mögött is! Amúgy újabban a Járai Mátéval kevernek össze. = Megint egy undorító netes játék a hátam mögött! Miközben senkihez nincsen köze annak a nőnek! Nem kértem EZT SE!

❕Csak akkor van nyugtom, ha azzal a 13 - Jogvédővel oltogathatnak. Amúgy dögöljön meg a szomszéd tehene alapon próbálnak szétcseszni. Ha nem ő érte vagyok oda, akkor triggerrel sokkolnak, terelnek, mindenki problémáját én kapom. Ez a bűntetés. Csak mert nem jön be az a nő, és őszintén el merem árulni hogy semmi nincsen közöttünk, nem is ismerem!

Ezek az emberek ugyanolyan rohadtak lelkileg, mint az, aki képes egy kisgyereket felrúgni. = Ha nem az van amit ők akarnak, akkor bántanak.

A Flóra pedig azért szomorkodik, mert látja mennyit romlottak az emberek, az ország, hogy még jó szándék mellett is tönkreteszik egymást. Kioktatások, lincselések, megalázások ömlesztve vannak a Facebookon. Mindenhol. Ettől nem lesz jobb a világ, és semmi, és senki sem. Igazából attól a Puzsér féle szatírától sem javult meg semmi sem, csak jól esett. Sokunknak. so-so Nem vagyunk hibátlanok, mi sem.

És még valami, ha már Borbély Alexandrát említettem. Tudjátok 2024-ben szinte minden ismert, normális, intelligens és FELELŐSSÉGET jól ismerő szülő már elrejti és abszolút védi a nyilvánosságtól a gyerekét.

Katy Perry az első celeb volt aki anno sokkolva otthagyta az instát, és inkább asszisztenseket vett fel, annyira ellepték az oldalát a pedok. Igen, ők. Csapatban, (meztelen profilokkal) fullban kommenteztek a képei alá, üzletelni próbáltak, mert tudták nála rengeteg a gyerek, és a fiata szülő rajongó. És tömegesen lopták a rajongók családi képeit.

Ma már minden gépiesen megy, elég egy jól működő AI photosop és videó szerkeztő, és pillanatok alatt készen van egy pornófilm a gyerekekről. Ezeket a buherált képeket és videókat pedig a Dark Weben árulják. ! 3,5 másodperc alatt jutnak el oda!

Borbély Alexandra gyönyörködj a gyerekeidben a SAJÁT szemeddel, és ne egy mobilt tolj az arcukba! Legyél jó anya, és ne hitvány clickbait szülő! Egy nap a gyerekeid NE miattad szégyenkezzenek!

Tudod miért nem posztol egy szülő sem a gyerekek étkezéséről? Mert egy jó nagy zseros f@szt egy pillanat alatt oda lehet photosoppolni a villa helyére! Védd a gyerekedet, és ne add őket a pedofiloknak! Miért nem lehet megérteni? A mobil fontosabb?

.

[myralog]

Szerethetek a testemben?

Nagyon sokat gondolkodtam, az elmúlt hónapokban. Érdekes, hogy ezzel együtt ki is veszett belőlem a vágy, hogy legyen valakim. Befelé figyeltem, magamra, hogy tényleg ezt az utat szeretném. Nő szeretnék lenni, vagy csak valami más van a háttérben. Ezért azán nem is erőltettem magamtól semmit. Amit kívántam, azt tettem.

A legnagyobb felismerés az volt, hogy nem azt akarom, hogy mások nőnek kezeljenek. Nem érdekel ez, én akarom magam nőnek látni. Néha, mikor enged a csökött agyam, akkor el tudom hinni a képeken már Mira vagyok. Kienged bennem minden, s szépnek látom magam. Ez egyébként egyszer sem volt. Sőt, magamban tudtam, hiába edzek nem fog tetszeni a látvány. A fejemet meg egyszer sem néztem. Most már van némi őszinte mosoly.

Olvasom, és nézegetem mások átalakulását. Sejtem mit várhatok, főleg kicsiny országunkban. (FFS, azaz arc nőiesitése műtétel, mint olyan nem létezik.) Ezer meg egy buktató van. Viszont, érzem, hogy amint most élek (mégha lehet kicsit későn is), nem jó. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kapcsolataim, mint csak arról szólt, hogy kiéljem, azt hogy nem lehetek nő.

Részben sokkal befogadóbb lettem, s elfogadóbb. Harminchét év férfiként nem tűnhet el nyomtalanul, így ha pasiként gondolok magamra most is a nők vonzanak. Nőként öltözve, vagy csak figyelve a világot, már inkább a pasikra vágyom. Egy magas, kidolgozott testű férfi átölel, én felnézek rá, s homlokon csókol. :$ Ebből is gondolom, hogy leginkább rá az igaz, hogy nem bináris vagyok.

Aztán mellbe vág a valóság. Én vagyok, akkora testszőrzettel, hogy a tudósok már keresik a DNS-ben, nem e a hiányzó láncszem őse vagyok.  Feladni nem fogom, szeretném idén elkezdeni a HTR-t (hormonterápiát). Tanulni sminkelni, s a szőr eltávolítás is tervben van. Ez talán mindig is abban volt. Végül is, csak a lottó nyeremény kéne. 

Szerintem idővel még írok ehhez a bejegyzéshez, mert most valahogy nem állt össze az egész a fejembe. Sokkal több kérdés, s válasz van bennem, csak nem tudom megfogalmazni.

Alább van a kép, mikor rájöttem Mira vagyok, mikor látom a mellem, a péniszem pedig nem. Itt a képen imádom a testem. Az, hogy overálban vagyok, inkább csak plusz. Lenne értelmes ruhám (szeretem, a testemre simulósat), akkor is tetszene. Ahh, edzeni kéne…

[metalindex-hu]

Amy Lee: "Emmával újra teljes a zenekar!"

Amy Lee: "Emmával újra teljes a zenekar!" - https://metalindex.hu/2023/09/01/amy-lee-emmaval-ujra-teljes-a-zenekar/ -

2022 tavaszán értesülhettünk arról, hogy az arkansasi Evanescence megvált az őket 2015 óta erősítő gitárosától, Jen Majurától. A zenészlány helyét az ausztrál alternatív metal/post-grunge/nu metal műfajában nyomuló Sick Puppies tagja, Emma Anzai vette át, aki egyébként régi jó barátja Amy Lee énekesnőnek.

Emma nemrégiben egy internetes magazinnak mesélt Amyhez fűződő kapcsolatáról – mint az kiderült: barátságuk régre nyúlik vissza. 

A Sick Puppies már régebben turnézott az Evanescence-szel, és emlékszem, hogy Amy nagyon jó arc volt. Most is ugyanilyen a kísérő zenekarokkal, a személyzettel és mindenkivel, akivel kapcsolatba kerül. Erre még mindig élénken emlékszem, mert ez 13-14 évvel ezelőtt történt, és akkoriban még más volt nőnek lenni ebben a műfajban; folyton erről beszélgettünk. Nőként – főleg, hogy én csak férfiakkal turnéztam, és akkoriban nem volt más nő a környezetemben –  jólesett megosztani a tapasztalatainkat, és hogy együtt lóghattunk. Sokkal fiatalabb voltam, és szeretném azt hinni, hogy azóta sokat tanultam és felnőttem egy kicsit.

– kezdte sorait.

Akkoriban egy kicsit naiv voltam, de ő segített annak megszilárdításában, amit már akkor is éreztem. Jó érzés, hogy bezárul a kör, és együtt osztozunk ezeken az új tapasztalatokon. Sok éven át Amy olyan volt számomra, mint egy horgony.

Amy pedig elmondta, milyen előzményei voltak annak, hogy Jen helyére Emma került.

A basszusgitárosunk, Tim 16 év után szólógitárra váltott, így helyet csinált Emmának. Így Tim szólógitáros lett, amit imád csinálni, Emmával kiegészülve pedig teljesnek érezzük magunkat. Ő egy nagyon keményen dolgozó lány, és régóta álmodoztam arról, hogy egyszer együtt is zenélhetünk, például valamilyen mellékprojektben. De most, hogy ő is a zenakarba került, minden összeállt.

Sok rajongó értetlenül fogadta Jen távozását, amely után nem sokkal elmondta: nem az ő döntése volt a kilépés, valamint azt sem rejtette véka alá, hogy megbántva érzi magát. A német gitáros lány már félig bepakolta bőröndjét a két héttel később kezdődő turnéra, amikor megcsörrent a telefonja, és ezúton közölték vele: nem tartanak igényt tovább a munkájára. 

Éppen a lakásomat takarítottam, amikor felhívtak. Először azt gondoltam, hogy ‘Ez most egy rossz vicc?’ Emlékszem, miután letettem a telefont, csak feküdtem ott a padlón és bámultam a plafont, és azon tűnődtem, hogy mégis mi lehet ez. A bőröndömre néztem, amit már elkezdtem pakolni, mert két hét múlva útnak indultam volna, és nagyjából az év végéig tartott volna a turné.

Jen sokáig nem tudta megemészteni a kényszertávozást, mindazonáltal nem hagyta veszni tehetségét: néhány hónappal ezelőtt a How We End nevű, crossover jellegű banda tagja lett, amelyben a Nervosából kivált Diva Satanica és az Amaranthe volt tagja, Jake E énekel. Két kislemez – My Fighting Heart, Levitate – jelent meg eddig, és a csapat már dolgozik első albumán is.

[drakvuf]

A Kísértés 25: Finálé

Lezárul a thaiföldi utazásunk. Elérkeztünk a játék végéhez.

Végre újra találkoznak a párok és megbeszélhetik hogyan tovább.

Elsőként Toncsi érkezik a rendezvényre. Kasza megkérdezi, hogy mizuka van csajszi? Azt mondja jobban van, mint az első napokban, de azért még mindig foscsin. Atinak is elmondja, milyen szenvedős volt bent és bár voltak hullámvölgyek, de örül, hogy itt van. Sokkal jobb idekint, mint bent.

Attila bevallja, hogy ő a villában a fiúkkal nem tudott vibe-olni, csak a lányokkal. Szerinte tartotta, amit megbeszéltek, ahogy Antónia is, de azt nem tudta hova tenni, amikor azt üzente neki a lány, hogy tiltsák be az illegális tevékenységeket.

Toncsi nagyon szívesen elmagyarázza neki, mire gondolt. Az egyik ilyen eset az volt, amikor a fiú csak azért nem engedte be magához aludni Nikit, mert félt a megtorlástól. Aztán az is tré volt, amikor le flegma picsázta a többiek előtt, meg amikor elmondta nekik, hogy mit műttetne meg magán a nő.

Attila egyedül azért neheztel, mert a testfestős randin Márk nem ecsettel kenegette a lányt, hanem a kezével. Toncsi azt mondja nem volt ecset.

Antónia felhozza, hogy azt mondta neki Ati, hogy ha plasztikai műtétje lenne, akkor elhagyná. Ennek ellenére volt egy felvétel, amin arról magyaráz a srác, hogy milyen igényesen van megcsinálva Eda mindenhol.

Aztán meg ott a felvétel, amitől sírt is Toncsi: amikor a kísértő a fiú nyakában lógott és nagyon mélyen nézett a szemébe. A férfi elmondja, hogy ez egy fotózás volt és így állították be őket. Toncsi azt hazudja, hogy ő ezt nem tudta, de Kasza egyből megjegyzi, hogy el lett mondva neki a ceremónián. Ezek a videók milyen kis félreérthetőek - mondja Toncsi a bejátszásról, amit már elmagyaráztak neki. Hazudni bűn.

Tibi megkérdezi, hogy megérte-e idejönniük? Toncsi rávágja, hogy igen, de Ati nem ennyire lelkes.

Aztán hosszan smárolni kezdenek, amit Kasza rosszallóan néz, mert nem házasok. Annyira megbotránkoztatja ez, hogy hazazavarja a fiatalokat.

A kamerának még megjegyzik, hogy az itt töltött idő megerősítette a kapcsolatukat.

Lóri azzal nyit, hogy elmondja Tibinek is, amit nekünk már ezerszer: nem bánt meg semmit.

Inge meg azzal, hogy sok faszságot látott a videókon és nagyon nem tetszettek neki, azok a kínos szexuális utalgatások, amivel verbálisan zaklatta a kísértőket a férfi.

Lóri azt hozza fel, hogy nagyon közel került a nőhöz Norbi. Azt mondja érzelmileg megcsalta Inge.

Inge felhozza, hogy neki kurva szarul esett, amikor arról magyarázott a férfi, hogy megbánta azt a "sok" áldozatot, amit érte hozott. Lóri azt hazudja, hogy ezeket csak azért mondta, hogy üzenjen vele a nőnek, hogy kicsit kapjon észbe.

Lóri ezután szeretne valami szaftos sztorit hallani, de Inge nem smárolt senkivel és még csak nem is fogdosták. Ezt szomorúan hallva a faszi elmeséli, hogy Anna az ágyában aludt, de nem volt semmi.

Ingénél viszont volt egy picit neccibb szitu, amire végre Lóri rá tud harapni. Jérémy megkérdezte az álomrandin, hogy gondolt-e arra a nő, hogy megcsókolja és Inge nem mondott erre semmit. Lóri szerint a hallgatás beleegyezés.

Inge újra felkérdezi a fasziját, miért mondja azt, hogy ő rákényszerít dolgokat, amikor azok a közös jövőjükről szólnak? A férfi hetyetyézik egy sort és tesz egy olyan megjegyzést, hogy ő feladott és elnyomott dolgokat magában, hogy a nőnek jó legyen.

Neki jó legyen? Nem nektek? - kérdezi Tibci. Lóri újabb hetyetye manőverezéseket kezd és mosolyogva mondja a menyasszonyának, hogy milyen jó kompromisszumképesnek lenni.

Eljött a választás ideje és sajnos Ingének nem jött meg az esze: együtt maradnak. Kasza szerint az ő szereplésük igazolja, hogy ez a műsor egy párterápia és nagyon sokat lehet tanulni az itt látottakból.

Dusán mint mindig, össze van zavarodva, de azt mondja nagyon hiányzik neki a szerelme, Brigi. Szeretne mindent megbeszélni és folytatni a kapcsolatot. Érkezik is a lány, de rá se akar nézni a srácra.

Brigi azzal nyit, hogy azért jöttek ide, hogy a fiú bizonyíthassa, hogy nem fog többet félre lépni, de nem jött be.

Felhozza Eda már legendássá vált ujjszopását és azt is, hogy beengedte a kísértőt az ágyába, ami kurva szarul esett neki.

Dusán erre elkezd hazudozni, hogy már pedig ő tartotta magát, ameddig a lány is. Brigi erre rávágja, hogy látta, amikor azt magyarázta másoknak, hogy melyik lánynak jobb a teste és a nunija, mint neki. Illetve azt is a fejéhez vágja, hogy biztos dugtak Edával.

Dusán, kivételesen nem hazudik, amikor azt mondja nem volt szex. Csak kiverte mellette.

A srác elmondja Briginek, hogy neki az fájt nagyon, amikor azt mondta a kamerának, hogy ha tovább nyomul Edára leveszi a gyűrűjét. Bevallja a menyasszonyának is, hogyan sírt, amikor ezt hallotta.

Aztán még a lány fejéhez vágja, hogy ő már csak akkor smárolt Edával, amikor látta, hogy Brigi ezt megtette Mátéval. A nő újra elmondja, hogy fájt, amikor azt mondta más nőknek, hogy jobban néznek ki és jobban csókolnak. Az is nagyon szarul esett neki, amikor kiszavazás volt és benn tartották Edát. Dusán azzal védekezik, hogy ő kihúzta magát a felelősség alól és nem vett részt a döntésben. Kasza megkérdezi őket, hogy szerették-e egymást, amikor idejöttek? Háromra kell válaszolniuk, Brigi mond egy igent, de Dusán csak akkor, amikor a lány már kimondta. Ezután a fiú megkérdezi dugott-e Mátéval? Nem.

Elérkeztünk Kasza utolsó kérdéséhez, hogy mennek haza? Dusán azt mondja, hogy ő folytatná a kapcsolatot, de Brigi nem kér többet a retardált vetítőgéptől és inkább a szexi és nagyjából jóarc Mátéval szeretne hazamenni.

Dusán visszakéri a 600 ezer forintos jegygyűrűjét, ami annyi átsírt éjszakát okozott neki. A lány sírva azt mondja, hogy még mindig nagyon szereti, de ezután a csapás után, Dusán már nem hisz neki. Dühében Brigi fejéhez vág még pár dolgot, de ki nem szarja le a vergődését.

Ezzel búcsúzunk egy nagy darab szartól. A kamerának még elmondja, hogy nem bánja, hogy így alakult, mert a lány inkább rombolt, mint épített.

Miután elsétált a szardarab, besétál Máté. Brigi sírva mondja el a férfinek, hogy nélküle nem bírta volna ki a műsort.

Szeretne vele hazamenni, amire a személyi edző egyből igent mond. Cukorborsók.

Dorina jókedvűen érkezik a ceremóniára. Egy vallomással kezd: nevetgéléssel próbálja elfedni mennyire parázik attól, ami most jön.

Noel úgy érkezik, hogy még nem temette el a kapcsolatot és minden a másik féltől függ. Dorina első kérdése Noelhez, hogy kisfiúnak vagy férfinek érzi-e magát?

Szerinte úgy viselkedett faszikám a műsor alatt, mint egy 16 éves fiú. Azt mondja undorító amit csinált, de elismeri, hogy ő sem volt szent.

Noel szerint az elején félresiklott minden, amikor a beköltözés előtt már veszekedtek. A nő tiszteletlen volt vele, de ezt még kegyesen elnézte.

Aztán, azt mondja, hogy már az első ceremónián látszott, hogy összejön Zotyával és ő csak ezért nem fogta vissza magát. Azzal zárja, hogy nem tud haragudni Dorinára, de gratulál mindkettőjüknek.

A nő megkérdezi Nati hazaküldésének történetét.

Noel bevallja, hogy csak dugni akart a lánnyal, de a kísértő többre vágyott, ezért kibaszatta a villából. Dorinának az fáj a legjobban a sztoriban, hogy Nati pont az a lány volt, aki az elején belékötött és ennek ellenére is összegabalyodott vele faszikám. Ezután Noel bevallja, hogy két lánnyal feküdt le a villában. Na most vagy én nem figyeltem vagy nem mutatták, amikor Tinával is dugtak.

A férfi visszakérdez, hogy a nő hány faszival volt: eggyel, Zotyával. Mondjuk nem mintha bármelyiküknél számítana mennyi volt. A lényeg, hogy megtörtént. A férfi azzal védekezik, hogy a szingli énét látta a videókon és újra elmondja, hogy ez csak azért történt, mert Zotyával ismerkedni kezdett.

Dorina úgy érzi, hogy ő minőségi váltást csinál a magánnyomozóval, de addig nem tud rendesen nyitni felé, ameddig le nem zárják Noellel a kapcsolatukat. Szóval jó lenne pörgetni a ceremóniát.

Tibi felteszi nekik is a kérdést, hogy szerették-e egymást, amikor idejöttek? Dorina háromra ki is mond egy igent, de Noel nem mond semmit.

Visszakérdez, hogy hogy érti, hogy szerették-e egymást? Dorina felkiált, hogy mit nem ért ezen, aztán elmagyarázza neki, hogy az a kérdés, hogy szerették-e egymást azt jelenti, hogy szerették-e egymást.

Ja, jó, akkor mehet megint? - kérdezi Noel. NEM - reagál rá Dorina és sírni kezd.

A férfi azt mondja szerette a nőt és rossz nézni ahogy sír.

Tibi azt mondja, hogy nincs ezen már mit megbeszélni, döntsék el mi legyen. Noel egyedül szeretne hazamenni. Dorina azt mondja, hogy gondolt rá, amikor idejött, hogy még a férfivel megy haza, de az elhangzottak után legyen inkább Zotya.

Jók legyetek - mondja Noel és hazasétál. A férfi távozása után érkezik Zotya. Dorina elmondja neki, hogy a csávó megtanította, hogyan legyen nő és mutatott neki egy igazi férfiképet. Én meg kicsit behányok, mert a lány 21 éves, a prolinyomozó meg 32. A nő azt mondja szeretné hazavinni, mert ilyen antik bútora nincs otthon.

Zotya nagyon örül neki, mert bár nagyon egyszerű, de van egy kis ideje, mielőtt kinövi a lány és elhagyja. Dorina még elmondja nekünk, hogy alig várja, hogy kibassza Noelt a lakásából és új életet kezdhessen.

Ezzel végetért a Kísértés. Remekül szórakoztam. Sírtam, nevettem, szerettem, gyűlöltem. Volt itt minden, ami egy jó műsorhoz kell. Várós a következő évad! Februárban forgatták a műsort, szóval kicsit tudunk már beszélni az utóéletről is. Elvileg a Toncsi/Attila, Inge/Lóri párosok együtt maradtak.

Brigi szerencsére nem ment vissza a pöcshöz és még mindig együtt vannak Mátéval. Halál cukik. Dorina pedig hamarabb kinőtte Zotyát, mint gondoltam, elvileg másfél hónap alatt szétmentek.

Köszönöm szépen @tidavimi nek a kitartó munkáját. Nélküle ezek a szövegek geci zavarosak lennének.

[angelofghetto]

gyüttmentnek lenni

Itt világvége falván kis fenntartással fogadják a pestieket. Az öregek kihalnak a régi házakból, vagy a fokozódó forgalom és zaj elől menekülnek a helyiek még távolabbra.

Egyrészt igazuk van, mert sok a pükhendi alak, messziről kiszúrhatni őket. Jönnek, mindent ledózerolnak ami zöld, lebetonozzák, műfüvet telepítenek, aztán beperelik az őshonos szomszédot, mert csirkéket tart, és ugat a kutyája. Gyakorlatilag létrehozzák a lakótelepeket, ahonnan kimenekültek, csak nem függőlegesen, hanem vízszintesen. Valakiknek persze jó biznisz ez: egy nadrágszíj telken akár 6-8 kisházat is felhúznak előkerttel, kocsibeállóval, és csilliókért adják el, vagy bérbe. A határban úgy nőnek a lakóparkok, mint gomba eső után.

Olvasom a lokális csoportban a kommenteket, a panaszokat a városi gyüttmentekre, és próbálom javítani a képet, bocsánatot kérni helyettük. Mert az itteni emberek alapból kedvesek, kíváncsiak, jószándékúak, segítőkészek. Az első élményem, mikor leszálltam a vonatról, hogy megnézzük a házat, az volt, hogy az utcán szembe jött egy fiatal apuka, aki a támasztókerekes bringán tanította a kisfiát egyensúlyozni. Nem tudta, kik vagyunk, először látott, de egy hatalmas, mosolygós jónapottal köszönt. Akkor már éreztem, hogy itt akarok lakni. A boltosokat itt valóban érdekli, hogy mi van velünk, a szomszédokkal meg lehet beszélni a kerítés felújítását, és osztozunk az építőipari kivitelezőkön is, így pénz is spórolható. Az asszonyok visznek át ezt-azt, ami frissen készült, az emberek csereberélnek maradék építőanyagot, adnak kölcsön szerszámot, gépet, és ugyanolyan állapotban adják vissza. Kerti tapasztalatok járnak szájról szájra... és igen, talán az itteniek viselt dolgai is, de ez része a közösséggé válásnak. A szomszéd átszól, ha elutazik a hétvégére, hogy nézzünk rá a házára, etessük a kutyát. A szemközt lakó megemlíti, hogy járt itt egy fehér autó, két férfi szállt ki belőle, amíg dolgozni voltunk. Nem volt semmi, de jobb ha tudjuk. Ha valaki lenyírja a gyomokat az árokparton, vagy átfesti a kerítést, futótűzként terjed a projekt: legyen szép az utca. A fiatalok átjárnak az idős nénikhez lenyírni a füvet, behordani a tüzelőt.

De a legeslegjobb, ami történhet, hogy az ide születő belvárosi gyerekek a zöldben nőhetnek fel, ismerhetik a növényeket, megfigyelhetik a bogarakat, gyíkokat, földi békákat, kismadarakat, láthatják, hogyan szorgoskodnak a méhek, fára mászhatnak, csodálhatják a tágas eget a felhőikkel és csillagképeikkel. Természettudatosan nőhetnek fel, és már nehéz lesz őket visszagyömöszölni a mérgező városokba, megetetni velük a műkaját.

A pesti rokonaink szerint feltűnő a változás: mindannyian kevesebbet stresszelünk, lelassultunk, kisimultunk, és többet mosolygunk.

[csacskamacskamocska]

Lelki társ

Hajlamosak vagyunk rá, hogy a „lélek” szó alá besöpörjünk egy rakás zavaros dolgot. Érzékenységeket, szentimentalizmust, fájdalmat rengetegfélét, kapcsolódásokat, együttérzést. Ami nem logikus, az érzelmi, az lelki.

Ki a lelki társ? Aki feloldja a lelked mélyén lapuló, az életedet és az érzelmeidet bilincsbe verő magányérzetet? Vagy az a lelki társ, aki ugyanúgy mint te, mer gúnyos lenni, előítéletes, irigy, bosszúálló? Vagy, aki kiszolgálja a ki nem mondott vágyaidat? Akit kedved szerint rángathatsz, most van kedvem hozzád, most nincs, és tűri mert neki valamiért ez nem gond. Ő lenne? Vagy, aki minden kaland vagy veszekedés után is visszafogad? Vagy, aki érti a céljaidat és támogat benne, hogy elérd, akkor is, ha e miatt esetleg neki rosszabb lesz vagy éppen elveszít? Mindent meg tudsz vele beszélni és mindenre azt mondja, nahát, én is éppen így! ? Vagy csak mindent meghallgat, amit elmondasz és hagy élni?

Ha rátalálsz, tudni fogod, hogy ő az! – szokták mondani. Aztán kiderül, hogy csak egy narcisztikus vagy pszichopata hálójába kerültél, aki rutinosan tudja, hogy mitől érzed magad megérkezve.

Ja, nem tudom ám az okosságot, csak az kavarog bennem, hogy egy barátnőm azt mondta, szerinte soha semmi nem oldja fel a magányérzetet. Mindig le fog csapni, ha éppen a gyermeki énünk nem kapja meg a magáét. Valószínűleg igaza van. Egyetlen rossz szó, vagy amikor a másik nem áll a rendelkezésünkre, az elég, hogy magányosnak érezzük magunkat. Minden egyéb jó ellenére. Azok inkább, akiket gyerekkorukban valami módon elhanyagoltak vagy nem élték meg az érzelmi biztonságot. És ez az űr nem betölthető és felesleges várni azt, aki betölti, mert az ember normálisan társkapcsolatra vágyik, nem egy apára vagy anyára.

Persze, néha érezzük, hogy valaki több. Vele könnyebb kommunikálni, valahogy gördülékenyebbek a dolgok, kevesebb a feszkó, több a pozitív hozadék. Aztán szerelmesdalokon sírunk valaki más után, aki egy görény. És a lelki társ visszafogad.

Nincs lelki társ. Igények vannak és kiszolgálók. Hasonló életvezetés, hasonló értékrend és gondolkodásmód van. Ráadásul a lelki dolgokban botladozók gyakran társulnak érzelmileg túlfűtött emberekkel, akiken keresztül ki tudják élni vagy meg tudják tanulni amivel nehezen boldogulnak: a lelki dolgokat.

Volt egyszer egy pasim, akinek volt egy lelki társa. Aki nem én voltam. Igaz, amíg együtt voltunk, addig nem tartotta vele a kapcsolatot. A nő ismertem személyesen és eléggé megdöbbentem amikor a sztori kibomlott elém. A nőnek féltucat lelki társa volt, a szar házasságában azzal szórakozott, hogy férfiakat akasztott horogra. A lelki társság mellett persze küldött cicis fotót is, szigorúan plátói alapon, az elfogadás és a vagányság bizonyítékaként, hiszen a kapcsolat egymás feltétel nélküli szeretetén alapult. Hát ki értené meg jobban egy férfi lelkét, mint aki küld magáról valami izgit?

Az én mondjuk lelki társam a céljaimban van velem. Abban vagyok a legsebezhetőbb és ott van szükségem a jóféle megértésre és támogatásra. Okos tanácsokra, biztatásra, és persze arra, hogy tervezhessek és építhessek meg álmodozhassak, és ezt ne olvassák a fejemre. Hogy mit tudok adni cserébe? Hát, mire van szükség? :) Cicis fotó jó lesz? :D

[onsieluenkeli]

Anno Hillary Clinton Donald Trump ellen úgy veszített választást, azon csúszott el, mert a nőnek az érzékei teljesen ráálltak a feldobott politikai 🥎 labdákra, a ziccerekre, a lehetőségekre és óránként próbálta Trump minden egyes hülyeségét kijavítani. De ugyanígy tett az egész Demokrata oldal összes aktivistája is. Labdákra ráhülyült kiskudzsák lettek.

Belülről persze jól nézett ki és igazságosnak tűnt, de kívülről... Kívülről?

Egyszerűen túltolták.

A labdákból iszonyatosan sok volt.

Trump és a Republikánusok ezt is akarták. Túlfeszültséget, túlreagálást, női hisztit, veszekedéseket. Azért hogy Hillary Clintont és a csapata megszálottaknak, és zakkantaknak tűnjenek... Rosszabbnak mint Trump. A nőnek nem maradt ideje magára, a saját programjának a promójára, se semmire... Folyton Trumpnak csinálta a reklámot, és csak a labdák után ment, és az aktivistái is. Trump pedig közben komótosan mindent megcsinált. Beígért egy csomó mindent, és eljutott az emberek tudatáig. Egy házsártos, folyton mindent kijavítgató idős nő a szavazóknak 🤔 értelemszerűen annyira nem volt szimpatikus.

Szóval

Kurvára nem mindegy mire ugrotok rá, mennyit, és hogyan.

És nem mindegy hogy csak 🥎 szedegető akarsz lenni, vagy tudsz-e feldobni te is egy-egy labdát. És uralod-e a pályát.

És nagyon nem mindegy mivel foglalkozol, mert sokszor nem éri meg hogy rámozdulj a provokációra, mert csupán csak egy 🦴 gumicsont, és figyelemelterelés. Néha tudni kell okosan elengedni egy-egy labdát.

• Ki lehet állni úgyis egy politikus mellett, hogy a háttérben vagy, és nem engeded hogy belekeverjenek tégedet is egy adott gumicsont botrányba. • Ki lehet állni, bármi mellett úgy is, hogy a politikát nem is érinted. De mégis sokat segítesz. • Ki lehet úgy is főzni jó ötleteket, hogy nem mások kosszos konyhájában kóvájogsz, hanem a sajátodat használod.

Amikor Nancy Pelosi-nak megtámadták szegény férjét egy kalapáccsal a saját házukban, teljes hírzárlat lett belőle. Miért? Mert azt akarták hogy mindenki inkább arra figyeljen amin dolgozik a politikus asszony a kongresszusban, ne pedig a férje "magán" élete vegye el a fókuszt. Sikerült nekik? Igen.

Donald Trump óta tudvalevő hogy bármi megtörténhet a politikában. Elképzelhetetlen események sorozata is.

Az alábecsült ellenfél tarol (Lásd: Német és Lengyelország). A legyőzött ellenfél visszatérhet (Lásd: Szlovákia). A túl régóta ostromló ellenfél pedig idővel nagyon megerősödhet (Lásd: Franciaország)

Nálunk pedig az a két év ellenzékben egyszerre tűnik nagyon hosszúnak, és mégis túl rövid időnek. Mindenhol a gyenge pontokat fogják keresni (Tisza), és nagy próbatétel lesz. 💯

.

[levendulakertsarka]

Tök érdekes téma, mert én nagyrészt ezt a “dobjunk el mindent a picsába” nézőpontot vallom, de ahogy előttem már @rosszulorzott gyönyörűen összefoglalta: “ én egyébként a genderforradalomban nem azt látom, hogy masszává válunk a végére, hanem hogy mindent bedobunk egy kalapba, és aztán azt húzzuk ki belőle, amit akarunk is és a vacak izéket meg otthagyjuk gazdátlanul.” Én személy szerint nem szeretnék semmit sem férfiasnak/nőiesnek címkézni a talán leendő gyerekeim számára, de mivel nyilván Magyarországról beszélünk, sajnos ez a hanyatló nyugathoz méltó gondolkodás egy hamar itt nem fog megtörténni :D 

Ha a bináris mércén belül mozgunk, és tételezzük fel hogy van egy kamasz fiam akkor valami hasonlót próbálnék vele megértetni: már csak azzal hogy pasinak néz ki, rengeteg dologban van úgy mond egy “láthatatlan előnye” már csak egy szociálisabb területen is nézve. Megkérném, hogy ezt használja a lehető legjobb célokra, so to say. Pasiként sokkal kisebb eséllyel fognak belekötni az utcán, utána szólni vagy megfogdosni egy buliba mint egy vele egy korban lévő lányt. 

Szeretném hogy a fiam figyeljen a lányokra akikkel együtt bulizik, kísérje őket haza és ne hagyja őket valami pina-éhes nyomorult társaságában amikor többet ittak. Hogy értse, hogy miért csattan sokaknak másképp az ha egy srác is ott van a lánytársaság mellett este az utcán. 

Szeretném hogy a fiam megértse (talán nem a legjobb szó, de megérte miért más nőnek lenni mint férfinek?) milyen nőnek lenni - ha egy lány/nő a sérelmeiről beszél neki, ne forgassa a szemét, röpstartból védje a férfit aki esetleg ártott a lánynak/hölgynek, és értse meg hogy nőnek lenni egy másik élmény és nem fogja a férfiakat és a világot így sosem megtapasztalni. Amikor 30+ korban mozgó férfiaknak kell elmagyaráznom, hogy miért lehet kelletlen és félelmetes nőként ha egy férfi nem hagy békén, ha nem képes megérteni mit jelent az hogy “nem” és erre megkapom hogy “akkor már bókolni sem lehet mert az már cat calling” akkor egy kicsit mindig eltörik benne valami, mert sosem akarnám hogy a fiam nem értse meg ebben a különbséget. Hogy futólag, miközben elszaladsz a lány mellett a suliban, megdicsérni a cipőjét, hogy milyen csinos rajta ez a ruha, hogy ez a hajszín milyen jól áll neki miért nem ugyan az, mint amikor az utcán odaszólsz valakinek hogy basznád, milyen jó a segge, szépek a mellei, az nem ugyan az. Mert valakit vonzónak gondolni abszolút rendben van, de ha ezt úgy kommunikálod le hogy a másik egy darab szarnak érezze magát miatta, a szoknyáját, felsőjét igazgatva szaporázza meg a lépteit, akkor valamit nagyon elbasztál. 

Szeretném hogy a fiam tudja, hogy azzal hogy pasinak született rengeteg szituációt tud könnyebbé tenni nők számára, ha megérti hogy nőnek lenni miért is más mint férfinak. 

Szeretném, hogy a fiam tudja, hogy nincs olyan hogy “igazi férfi” és hogy a barmok akik el akarják vele hinni, hogy visszafojtani az érzelmeidet és minden értékedet ahhoz mérni hogy éppen kapcsolatban vagy-e csak egy rakás megkeseredett seggfej, akiknek nagy eséllyel nincsen sok mindene az életben amitől boldogok lehetnek. 

Szeretném hogy a fiam boldog legyen, és hogy a férfiasság ne egy olyan dolog legyen számára amit önmagában mérni lehet - legyen egy boldog férfi, aki mit is jelentsen ez a két szó számára. Ha ő úgy érzi magát férfinek, hogy nyakig olajos, és órák keresztül csak motorokat babrál, miközben barátokkal sörözik és a múltkori meccsről beszélgetnek, akkor legyen egy ilyen boldog férfi. Ha úgy érti magát egy boldog férfinak, hogy az első szülött gyerekének cseréli a pelenkáját, friss apaként viszi oviba, és hatalmas büszkeséggel beszél róla hogy milyen jó mosószert talált a dmben, ami még a kicsi bőrét sem kezdi ki, akkor ő  így lesz egy boldog férfi. 

Szerintetek mi az, ami 2023-ban, még rendben van férfiasságként? Nem csak férfiakat kérdezek itt, minden válasz érdekes lehet. Már egy ideje gondolkozom ezen, de nem sok minden jut eszembe.

Vannak negatívumok (agresszió, dominancia), meg olyan dolgok, amikből simán csak kiszorítják (kiszorítjuk) a nőket (barkácsolás, mérnöki munkák például), meg olyasmi, ami a szerintem elég elcseszett és az (egyáltalán nem régi nukleáris családhoz) meg a kapitalizmushoz kötődik, tehát az apa hajtsa szét magát a munkában, amíg az anya otthon küzd a házzal és a gyerekkel.

A statisztikai fizikai erőfölény tök jó, szeretek nehéz dolgokat emelgetni, de azért a társadalomszervezés egyik alapjaként kevésnek érzem.

Ez egyénileg nekem nem okoz gondot, nem érzem, hogy szűk lenne nekem a férfiasság mint keret és vonzana a cisz férfiségen teljesen kívül lévő világ, inkább elméletileg érdekel a dolog.

Az is valid nézőpont, hogy dobjuk az egész gender rendszert és építsük újra a világot az alapoktól persze, de nekem és a velem egyidőben, vagy korábban született emberek nagyobb részének ez nem fog működni.

Szóval mi az, ami működik és pozitív a férfiasságban, mi az, ami ahhoz kötődik és az akár képzeletbeli fiadnak azt tudod mondani, hogy ez egy minta, amit szeretnéd, ha követne, de a lányodnak nem emelnéd ki ugyanazt a mintát?

[drakvuf]

Házasság első látásra II/30: Ez veszélyes!

Brumi még mindig őrlődik.

Megígérte a mamájának, hogy minden nap meglátogatja, de közben tudja, hogy Reninek nem fog jót tenni a távolság.

A szakértők örömmel látják, hogy mindketten ki tudják mondani az érzéseiket és valami megoldást próbálnak keresni a problémájukra. Peti közben azt magyarázza nekünk, hogy szerinte nem fog működni a távkapcsolat a felesége miatt.

Szabi a kapcsolatán meditál. Próbálja a kezét kinyújtani az égiek felé, hogy megsúgják neki a végső döntést. Mindeközben a fiúkák összeültek disszelni a férfit Féreg Zoli vezetésével. A Professzorok Batthyány köre megállapítja, hogy Jeremy nem találta meg az egyensúlyt a kapcsolatában.

Patkány Zoli megjegyzi Bruminak, hogy szerinte nekik viszont sikerült. Peti árnyalja kicsit a dolgot, bevallja hogy vannak veszekedések, de mindketten türelmesek egymással. A fogorvos szerint legalább fejlődnek, nem mint az ő felesége, Marica, aki erre képtelen. Szerinte a nő nem tudja beismerni a hibáját és mindig hárít. Megint kezd nagy lenni a féreg pofája.

Mindeközben Marica azt meséli a többieknek, hogy korábban próbálkozott az online társkereséssel is. Még egy egyházin is fent volt, amin szerintem senki nem lepődik meg. Szabi félrehívja a feleségét. Elmondja a nőnek, hogy jógázott kicsit a problémájukon. Keringőzni kezdenek miközben ezt megbeszélik.

Közben Könyvelő Reni és Marica irigykedve nézi a párt. Utóbbi bevallja a fiatalabb kollégának, hogy ő nagyon bízott benne, hogy összejön neki végre egy rendes kapcsolat. Reni szintén és bevallja, hogy ő a szakiktól a tökéletes faszit várta, azért volt akkora csalódás, amikor végül Gerit kapta. Utólag belátja, hogy faszul viselkedett a férjével. Elmondja, hogy még mindig nem tud teljesen megnyílni előtte, mert fél a csalódástól.

A szakértők megjegyzik, hogy Marica mindenkit meghallgat, de a saját problémáiról nem beszél. Vincent szerint azért, mert bujkál. Szabi és Judit továbbra is táncol, de mivel nem szól zene a nő dúdol hozzá. Közben Orsi és Pultos Reni arról beszélget együtt marad-e az idősebb pár.

Mindkettőjük szerint necces a szitu. Pultos Reni kijelenti, hogy Szabi nem bánik szépen a feleségével. Orsi felhozza a saját kapcsolatát és elismeri, hogy hagynia kéne, hogy valaki szeresse. Reni szerint Tűzoltó Zoli jó ember és adnia kéne egy esélyt arra, hogy gyenge nő lehessen egy erős férfi oldalán.

Közben Szabiék már teljesen kibékültek és újra elemükben vannak, miután elkezdik disszelni a többieket. Megbeszélik, hogy egyedül ők vannak tényleg együtt. Judit megjegyzi, hogy a fiatalok nem tisztelik azoknak a munkáját, akik ezt a műsort összehozták. Még gyerekek. Szerintük egy pár sem fog együtt maradni a végén.

Marica közben elmondja Reninek, hogy az a baj a férjével, hogy nem tiszteli és ezért nem működik a házasságuk. Nekünk hozzáteszi, hogy jól indult a kapcsolatuk, de aztán jött a katasztrófa és azóta nem az igazi. Renit a nő viselkedése a saját férjére emlékezteti, mert a férfi se tudta feldolgozni, hogy nem jött be neki. A jelenetet nézve a szakértők nem értik miért pörög még mindig ezen Marica, amikor már megfejtették, hogy nem ez volt a patkány férjének a baja. Ezekkel az emberekkel csak többen vagyunk.

Szó szerint, mert ezután bepofátlankodnak a vacsorára. Bejelentik, hogy meglepetéssel készültek. Levetítenek minden párnak egy válogatást az elmúlt hetekről. Természetesen csak a legszebb jelenetek kerülhettek be.

Geriék felvétele után Vincent érdeklődik a pártól, hogy miért kell a nőnek mindig engedélyt kérnie, hogy megölelhesse a férfit? Reni elmondja, hogy a férjének sok volt az elején a hirtelen jött testi kontaktus. Geri elmondja, hogy most már nem lenne gond és ezt demonstrálják is.

Marica a felvételeik után elmondja nekünk, hogy ő nagyon szeretett volna egy jó kapcsolatot, de ehelyett egy undorító féreg a férje. Zoliék megállapítják, hogy jó volt látni a gondosan összeválogatott felvételeket.

Juditék végignevetik a videójukat. A manipulatív felvételek lejátszása után a szakik nagy mosollyal kérdezik meg a párokat, hogy ugye jó volt?

Az amúgy is deficites Pultos Reni rácsodálkozik, hogy a gondosan összevágott videók után milyen jó fejnek tűnik mindenki. Ezek azok az emberek, akik beszopják a kormánypropagandát is. Judit búcsúzásként megkér mindenkit, hogy hallgasson a szívére és szavazzon a Fideszre.

[csacskamacskamocska]

Akik nem nőnek fel és akik megsérültek

Alain Delon halála kapcsán gondolkodtam el ezen, hogy az ő karaktere nekem mindig azt a csibészes, érzékeny, de elköteleződni nem tudó férfit hozta, aki szenvedélyesen tud szeretni, de mégsem lehet „megfogni”. Szeret, rajong, de megfordul minden szoknya után, mert ő szabadnak akarja érezni magát. A hétköznapok pedig felőrlik ezt a szabadságérzést. A kötelezettségek, a nehézségek, a korlátoktól úgy érzi, elpusztítják őt. Van ilyen ismerősöm, aki szerintem valami ilyesmivel baszta el a legutóbbi szerelmét. Nem felnőtt, csak egy kamasz, aki dacol még a saját érzéseivel is. Izzad a tenyere, hülyeségeket mond, ha olyannal beszél, aki tetszik neki, de azt hazudja, hogy rengeteg nője volt. Van persze erre rengeteg pszichológiai megállapítás, Pánpéter szindróma, kötődési zavarból párféle, de a legtöbb pszichológus csak azt mondja: infantilis. :( Valamiért azok, akik kényszeresen ragaszkodnak valamiféle szabadságeszményhez, azok infantilisek. Ami érdekes, mert nyilván mindenki ragaszkodik valamiféle szabadsághoz vagy vannak a szabadságérzésének határai, ahol nem enged tovább. Nem nézhetsz bele a telefonomba! Jó, a fenét se érdekli a telefonod, a sajátomat se nézegetem, de amúgy van valami engem érintő titkolnivalód vagy miért nem? Nem tudom mennyire érthető ennek a dolognak az ellentmondásossága. A telefonom a privát szférám része. oké, de nem csinálok semmit olyat ami a másikat bánthatná, akkor miért ne láthatná? Félek, hogy mégis van olyan? Vagy egyszerűen CSAK? Vagy ez az egy amit a magaménak érzek? Vagy lehet, hogy lesz olyan, ami nem tartozik rá és meghagynám magamnak ezt a lehetőséget? Engem a gondolat érdekel, ami mögötte van. csak egy határ, ami önmagáért van = én itt húzok egy vonalat, ehhez ragaszkodom és ez bizonyítja, hogy szuverén ember is vagyok, amúgy testem lelkem a tiéd. Vagy van-e benne más? Bizalmatlanság, hazugság, megtévesztés?

Én leszartam az ilyesmit, bármit szívesen elmondtam annak, aki fontos volt nekem. Azt is, hogy kikkel levelezek, kik érdekesek nekem és miért, kik a barátaim, kit miért szeretek vagy utálok éppen. Felvehette a telefonom is. Nem esett volna jól, ha a meszendzseremet nézegeti mert tudom, hogy rászokik. Olvasgassa a blogomat, oszt kész.

Nade nem is ez az érdekes, hanem a „rosszfiúk” mellett a jófiúk, akiket elrontottak. Hogy hány olyan férfi van, aki azért nem tud kötődni, mert alapvetően jószándékú, jóérzésű ember, aki sokat tett a kapcsolatba, igyekezett, dolgozott, de végül sok év után ráuntak és mélységesen megsebezték. És kerüli a fájdalmat. És többet nem mutatja ki a szeretetét, törődését, és ha érzi, hogy kezd kötődni, inkább eltávolodik. Keresi a jeleket, amik előre jelzik, hogy megint fájdalom lesz belőle, inkább nem kéne. Vagy, azért, hogy kerülje a fájdalmat, beleragad borzasztó megalkuvásokba. Mert az eltaszítottságnak még az emléke is rémes számára. Mert egy alkalom, amikor valaki felállt egy szar szakításból, még nem nem ad elég erőt, hogy az ember bízzon benne, hogy merni kell szeretni, mert mindig fel fog állni, akármi is lesz. Több alkalom pedig gyengíti az ember kötődését, mert lesz másik.

Nagyon nehéz dolog ez az emberek között, miközben gyönyörű szép is. Szeretni, szerelmesnek lenni, érezni, bánkódni valaki miatt, átélni a ragaszkodást, aztán a veszteséget, az szép is. Gyöngyök az életünkben. Lehet, hogy csak ezekre fogunk emlékezni. Kit szerettünk, ki nem szeretett, hol szeretkeztünk, hol ültünk sírva, kár volt, megérte.

[tuntetesinfo]

VASÁRNAP, 17:00

Női kiállás a gyerekekért, az anyákért, a nőkért

Dísz tér, Budapest 1014, Magyarország

A demonstráció békés jellegét erősítsük fel, arra kérjük a résztvevőket, hogy viseljenek fehéret,

hozzanak egy szál fehér virágot,

és csuklójukra viszont a szerdai események miatt kössenek piros szalagot.

Mélységesen felháborít minket, hogy a gyerekeinket gumibottal, könnygázzal és fogvatartással bünteti a hatalom, azért, mert kiállnak az oktatási rendszer szétverése, kivéreztetése ellen. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy bántják a gyerekeinket, ezért anyák napja alkalmából, május 7-én, vasárnap a Magyar Anyák és a Tanítanék közös szervezésében várunk minden anyát, nőt és lányt, hogy együtt kifejezzük elégedetlenségünket a fennálló rezsimmel szemben.

Célunk, hogy kihangosítsuk azoknak a nőknek a hangját, akik nem kiabálhatnak, akiket elnémítanak, akik nem mernek megszólalni és kiállni önmagukért, a gyerekeikért, a jövő generációkért!

Ezzel a szimbolikus demonstrációval, fehéret viselve folytatjuk az oktatásért már több mint egy éve zajló megmozdulásokat és egyben arra is rávilágítunk, hogy ebben az országban nemcsak az oktatási rendszer, de gyakorlatilag minden, aminek köze van a nők és a gyerekek jóllétéhez (egészségügy, nő- és gyermekvédelem, szociális szféra, környezetvédelem) romokban van - nem jó ebben az országban nőnek lenni, nem jó itt gyermeket nevelni és nem jó itt felnőni sem!

A támogató férfiakat arra kérjük, hogy a háttérből figyeljék az eseményeket és csak akkor avatkozzanak be, ha erre megkérjük őket.

FOLYTATJUK!!!

@tuntetesinfo Vasárnap is lesz tüntetés. Különösebb kertelés nélkül ezt egyenesen a Dísz térre jelentették be.

[onsieluenkeli]

Ez a cím is borzalmas.

Egyszer pont erről volt egy kisebb vita a pszichológia online-on.

Amikor az ember megtanul határokat húzni, mindig akkor lesz ebben sikeres, ha vannak annak a bizonyos kerítésének tartó oszlopai is. És ezek alatt értheted a párodat, a legjobb barátaidat, a gyerekedet, a terápiás segítőket, az edződet, vagy a jó sok élettapasztalatodat, és a keményen megjárt utadat is akár. Szóval a legkevésbé sem vagy egyedül, sőt...

Akik viszont magukra maradtak, elhagyatottak, önbizalomhiányosak... sokkalta könnyebb a gyenge vagy a nem létező határaikat átlépni, sokkalta könnyebb őket tönkretenni, és sokkalta könnyebben válnak áldozatokká, mint akinél már ott vannak a stabil oszlopok amelyek kőré egy biztonságos kerítés is ⛔ jelen van.

És azt is magyarázta, hogy azok akik átlépik a legszemélyesebb zónádat többnyire olyan emberek akiket mindig is nagyon a bizalmi körödbe engedtél -> lásd a szüleidet, vagy akiket soha nem edukáltak arra, hogy meddig szabad elmenni, hol kell tudni megállni és békén hagyni a másikat. Olyanok művelik, aki nem is nagyon ismerik, vagy értik a határ fogalmát.

És itt jön a lényeg

Mert az életben többnyire a srácokat és a férfiakat teremti le a nagytöbbség amikor ők lépnek át határokat, miközben a nők megússzák, pedig sokszor ők is nagyon undorítóak tudnak lenni, akár egymással is... = lásd a sz@rkavaró Anyák esetét, a nemakarokbeleszólni nőket. A komment beszélgetés végül azzal zárult, hogy bizony tudni kell edukálni az embereket, mert úgy tudsz stabil oszlop lenni te magad is, például a kisfiadnál.

Kiállsz magad mellett, határokat húzol, és kiállsz a másik mellett is... Ezen tapasztaláson keresztül (is) lehet jobb hely a világ.

Kurucz Adrienn még mindig nem érti hogy nem vagyunk személyes kapcsolatban. Nekem nem az Anyám, nem a rokonom, nem az ismerősöm. Hanem egy vadidegen nő, és nincsen neki köze senkihez! Amit sokszor az életben nem lépünk meg a másik felé, azt a neten sem kéne! És ki az aki a WMN-esek közül tanítja, elmagyarázza mi a magánügy? Senki!

Annak a nőnek nincsen köze egy kisfiú bőrszinéhez, egy másik ember hitéhez, a zeneszeretethez, nincsen köze hozzánk!

És tévedés abban hinni, hogy ez a határ rémisztő. A saját zónád, te magad vagy. A seggfej szülők részét, kiváltja a gyereked aki az új családod. Az ótvar kapcsolatod helyét, az egészséges szerelem foglalja el, stb... ez az egész pedig tényleg egyedül rád tartozik, és csak a tiéd. Te formálod, és te alakítod.

.